Én vagyok a farkas

Florence Jenner-Metz újraértelmezte a gyermekriogató, aljas farkas képét. Átiratában a legtöbb gyermek magára ismerhet a vérmes ragadozóban, aki falánkságában, mértéket nem ismerve habzsolja az édességet. Lehetne éppen didaktikus is, ha csak azt nézzük, hogy farkasunk ennek ellenére roppantul ügyel a fogazatára és kellőképpen karban is tartja azt. Mégsem az, mert a zseniális humor – ami érzésem szerint jórészt Lackfi János fordításának érdeme – elveszi a történet didaktikus élét. Az „Én vagyok a farkas” című könyv megjelenésével egy időben, Lackfi János az Anyanyelvi Pályázat első díját is elnyerte. Ezen pedig egy cseppet sem csodálkozunk, ha olyasmikkel örvendeztet meg a fordító, mint hogy: a farkas farka „surrog-burrog”, vagy hogy mást ne mondjak: a fogát „esztelen reszteli”. Lackfi János nyelvjátékának hála, az amúgy nem túl erősre sikeredett történet is működőképessé vált. Az illusztrációt kollázs technikával készítette a szerző. Papír, textil, gomb, néhány használati tárgy, bonbon, falevél, préselt virág elegye, barkácsolt ízű kompozícióban, hogy a szöveg ritmusára a hallgatóságnak legyen mit mustrálnia.